Népviselet - Decs Nagyközség honlapja

Honlapja
Decs Nagyközség
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Vendégeinknek > Sárköz
Népviselet

A magyar népviseletek közül ez a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült. A szoknyák anyaga selyem és bársony, igen gazdagon díszítve. Az alakításban és szépítésben mindig a sárközi nők vezettek, itt minden stílus, technika és ornamentika megtalálható. A sárköziek az úri divat, a takácsmesterek, a délszláv és más környező népek hatásait befogadták, és önállóan feldolgozták, öltözetük ugyanakkor megmaradt tipikus paraszti viseletnek: nemek, korosztályok, családi állapot szerint különbözött, s alkalmazkodott a különféle évszakokhoz, a munkához és az ünnepnapokhoz.

A férfi viselet ezzel szemben nem nagyon tért el az országostól, lassabban is változott, és a századforduló idejére elvárosiasodott.

A lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak (hatszor egy évben). A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A gazdag családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat, ami leginkább a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött a díszítés. A selymet a Franciaországi Lionból, még a gyöngyöt és a pántlikát Csehországból hozatták.

A fényes díszek voltak a jellemzőek: 8-as perém, csipkeperém, léghímzés, oblegáció, islang (flitter). Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára. Drágább anyagra drágább dísz, kevésbé drága anyagra, kevésbé értékes dísz.

Minden alkalomra más-más ruhát viseltek. A táncba ternót (piros, kék, zöld) vagy sodort selymet, a templomba bársonyvirágú vagy borotváltselymet (szoknya anyagából röpike), hétköznapokon szövetszoknyát vagy sodrottselymet (bodorvászon röpike), a munkához karton vagy flakonszoknyát. A bőingeket és a bodorvászon röpikéket otthon szőtték.

Szintén házilag készítették el a viselet egyik legfontosabb, de általában láthatatlan elemét, a rokolyát. Ez a keményített vászon alsószoknya, melyből rendszerint 5-8, vagy több darabot is magukra öltöttek a nők (alkalomtól függően), adta meg a szoknya szép kerek, terebélyes formáját és biztosította azt az egyenes tartást, ringó járást, mely a sárközi lányokat, asszonyokat jellemezte.


Koronként és családi állapotonként más és más volt a viselet. A ruha árulkodott a viselőjéről. A fejviselet jelezte elsősorban azt, hogy leány, asszony, van-e gyereke vagy özvegy az illető. A lányok tornyosbársonyt és homlokbársonyt viseltek. A kettő között egy ujjnyi rés maradt szabadon: ide várta a lány a menyasszonyi mirtuszkoszorút.


A fiatal menyecske viseletére jellemző az ún. "tekerőzés": a menyasszonyi koszorú levétele után  parittyafőkötő és konypántlika került a fejre, amelyet bíborral (egyfajta finom, áttesző tüll anyag) fedtek le. Ezt kötötték le a nyakbodorral. A tekerőzős fejdíszt az első gyermek megszületéséig hordhatták a menyecskék. Kendőt a lányok is hordhattak (nekik szabadon hagyták a kendő csücskét), de a megkötés módja eltért az asszonyokétól. Ahogy idősödött az asszony úgy viselt egyre sötétebb és díszetelenebb ruhát.


Fontos kiegészítője volt a ruhának a gyöngy, sárközben az apró, ún. kásagyöngyből fűzték a lányok, asszonyok a "nyakbadobót", "nyaksit", "csafringot", "szorítkót". A lányok hajfonatából elmaradhatatlan volt a pántlika.

Érdekesség, hogy a Sárközt alkotó települések lakói kialakították saját egyedi jegyeiket az alapvetően egységes sárközi viseleten belül. Pontosan felismerhető volt, hogy egy decsi, őcsényi vagy netán alsónyéki leányt láttak-e. Az őcsényiek a decsiekkel ellentétben kívül hordták a bőinget, röpikét (blúzt). Mivel az kilátszott a szoknyából, az alsó szegélyét is csipkével díszítették. Az alsónyékiek pedig a felső viseletet megtoldották egy díszes, szűk mellény hordásával.



 
Decs Nagyközség
Önkormányzata
2017.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz