Története - Decs Nagyközség honlapja

Honlapja
Decs Nagyközség
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Vendégeinknek > Decs
Története

A község a letelepülõ fejedelmi törzs szálláshelyéhez tartozott, nevét Gyécsa-Geicsa-Géza névtõl származtatták, lakóinak hosszú évszázadokig kiváltságai voltak. Õsi lakossága egyesek szerint fajilag, de szokásaiban, ruházatában, életmódjában is határozott törökös jelleget mutat. Feltevések szerint az Aldunán érkezõ honfoglalók, vagy rokon törzsek, /besenyõk/ népesítették be.

A láp, a mocsárvilág õrizte meg számunkra ezt az õsi települést. Decs a felszínre került leletek alapján történelem elõtti idõk óta lakott hely.

A mai református templomudvarban bronzkori vésõre bukkantak, melynek bizonysága szerint már a primitív ember is alkalmas letelepülési helynek választotta Sárközt és benne Decset. Gyors fejlõdése a kelták uralma idején az ipar, a kereskedelem, a föld- és szõlõmûvelés fellendülésével indult meg, majd ez a folyamat folytatódott a római idõk alatt.

A település szomszédságában lévõ, mára elpusztult Ete mezõváros közvetlen az eszéki-budai római hadiút mellett feküdt, így számtalan római kori emlék került elõ az ásatások során.

A községrõl szóló legrégebbi írott emlék IX. Bonifác pápa levele 1402-bõl, amelyben a pápa megengedi, hogy a decsi hívek az addigi fatemplom helyére kõtemplomot építhetnek. A dokumentum római pápai levéltárból származó másolatát ma is a decsi plébániában õrzik. Sárköz területe sûrû településhelye lehetett a mohácsi vészt megelõzõ kornak. Azonban a környezõ települések közül egyedül csak Decs maradt fenn, és élte túl a török hódoltság viszontagságait. Megmaradt hiteles tanúnak a templom, amelynek története a faluéval együtt a messze középkor századaiba nyúlik vissza.



A felirat szerint: "1516-ban Ulászló király halálakor, a keresztesek lázadása és szétzavarása utáni harmadik esztendõben." A Dózsa parasztforradalmát említõ felírás csak a templom átépítését jelezheti.

A reformáció kora élénk mozgalmasságot hozott Decsre és Sárközre. Decs lakói 1540-ben befogadják a reformáció tanait, minden valószínûség szerint a Tolnáról kiinduló prédikátorok révén. Tolnai lelkipásztorkodásuk alatt megfordulnak Decsen Sztárai Mihály és Szegedi Kiss István neves egyházi férfiak, sõt Szegedinek leányát Bélyei Tamás a decsi iskola elsõ tanítója veszi feleségül 1561-ben. Detsi Kristóf az elsõ református pap, aki hivatalosan is beengedtetett az azelõtt római katolikus templomba 1611-ben.
Ez idõtõl fogva használhatják a decsi reformátusok a templomot.

A török hódoltság alatt egy országos levéltári adat szerint Decs török földesura a budai õrség volt. A hódoltság utáni, 1696. évi népszámlálás alapján a lakosság száma 40 családfõt véve alapul nem lehetett több 300-400 léleknél. Ezen korból való a Bécsbõl Bátaszékre küldött Kapucinus Pater Peregrimus Ubaldus adminisztrátor Decsre vonatkozó leírása amely így hangzik: " A következõ hely a Sárközben, amelyet Tecsnek hívnak. Lakosai inkább vizi állatok, mint emberek. Hun-tatár eredetûek, a magyar természetet kitûnõen ábrázolják ki, mert valamennyien a már vallásuknál fogva is, melyet matjahidnak neveznek a legdögletesebb eretnekséghez ragaszkodnak. Férfiak állatbõrökbõl ruházkodnak, a nõk viszont különféle, ördögi színekben tarkálló vászonban járnak.


Épületeket nem ismernek, hanem sárral tapasztott lakásokban piszkoskodnak és ezeket úgy hívják, hogy haaz. Állataik vannak. Lóhoz hasonlóak, de sebesen futnak, akár az ördög. Hidakat vesszõbõl készítenek s úgy nevezik õket: hit. Napon szárított hallal élnek és nyers szalonnával. Ételeik egyetlen fûszere az a vörös bestia, aminek "bobriga" a neve. De ez már, mint az ördög. De boruk az kítûnõ."

1710. évben az egész község a vármegye parancsából Etére költöztetett a faluban és környékén dühöngõ pestisjárvány miatt. 1767. évi Mária Terézia-kori összeírás szerinta decsiek a dunai halászatból harmadot adtak, makkoltatásból tizedet. Két malmuk is van a Sárvízen.

Nagy Dömsödi József decsi református lelkész leírásaiból ismerjük, hogy 1769-70. évben csaknem egész Magyarországon olyan óriási volt a vizeknek áradása, hogy ahhoz hasonlót ember emlékezete óta nem tapasztaltak. 1773-ban hatalmas tûzvészben leég az egész falu. Templom, paplak is és az összes ház. Ekkor pusztulnak el az eklézsia és a községháza összes irata. Oly nagy a pusztulás, hogy a királyhoz instanciálnak országos gyûjtés érdekében, amit a helytartótanács útján 1774-ben meg is kapnak. Ismeretes Decs község 1788. évi urbáriális tabellája is, amely szerint van 172 telepes jobbágy, 47 zsellér, ami 1095 léleknek számít. 1831-ben kolera járvány dühöng. Ez évben 80 halálesetnél jelzi az anyakönyv a halálozás okának a kolerát. 1848-ban Kossuth lelkes hívei a decsiek.1855- és 72 között épül a dunai védtöltés, de 1867-ben még óriási árvíz dúl. Jóformán csak maga a falu és szõlõhegye marad szárazon.


Az 1872-ben befejezett védgáti munkák során az évrõl-évre eltûnõ nádasok, vadvizek helyén nagy rétek, legelõk támadtak. Ezeket a korábbi vízállás miatt kiváló termõképességû területeket késõbb feltörték és mûvelés alá vonták. Egyszerre jómódú, gazdag emberré lett a decsi. Ekkortól látszik a falu külsõ képén és a lakosság életén a sokszor hivalkodásig menõ jólét fitogtatása.

A hatalmas decsi határ 1925-ben meghaladta a 17 ezer kataszteri holdat, melynek 49%-a szántóterület volt és nagy erdõség is tartozott hozzá. Az akkor is 4200 körüli lélekszámból még külterületen lakott 1928 fõ.A világháború rázta fel csendes jólétébõl a falut, mely 112 hõsi halottat tart nyilván. A zsidó lakosok közül 14 család mintegy 50 tagját vitték el koncentrációs táborba, ahonnan összesen 6-8 deportált jött vissza. Már a világháború elõtt, de különösen utána szegény, nincstelen, fõleg katolikus réteg kezdett áramlani Sárközbe; elsõsorban Decsre, mert az itt lakó jómódú, többségében református lakosság birtokain kedvezõ megélhetési lehetõséget talált.

Így alakult ki Decsen az õsi lakosság mellett egy másik népréteg, mely fõleg bevándorlással rohamosan szaporodott. Ezek a családok a világháború után házhelyjuttatásban részesültek. A Teréziánumi Alapítvány megszûntével a volt mezõgazdasági cselédek is földhöz jutottak. A cserenci és bograpusztai kastélyokból iskolát létesítettek.


 
Decs Nagyközség
Önkormányzata
2017.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz