NAGYMÁCSÉD
Nagymácséd község Mátyusföldön, Nagyszombat és Szered városok közelében, a Vág menti síkságon helyezkedik el. Honfoglaláskori település, amelyet korabeli ásatásokkal támaszthatunk alá.
Lakosságának 80 %-a magyar anyanyelvû. Gyakorlatilag nyelvi sziget. Még ma is a beiratkozó elsõsök 70-80 %-a a magyar iskolába iratkozik, ami nagy ritkaság az erõs szlovakizáció közepette. Lakosságának lélekszáma 2600 fõt számlál. Az utóbbi idõben sok szlovák és roma települt be a községbe.
Számottevõ ipara nincs a községnek. Lakossága fõleg mezõgazdasági termelésbõl él, s az utóbbi idõben megjelent a feldolgozó ipara is, amely mezõgazdasági alapanyagokat dolgoz fel. Polgárainak nagy része az olyan ipari vonzáskörzetekben dolgozik, mint Pozsony, Nagyszombat, Bécs, Gyõr, stb.
A Beneš-i dekrétumok által jogfosztott községünkben élt magyar ajkú lakosság magyarországi kitelepítésének és csehországi deportálásának 50. évfordulója alkalmából Gáspár Péter szobrászmûvész szoborkompozíciója mementóként hirdeti az itteni magyarság golgotáját.
CSÓKA
Csóka község 321 km2 területen terül el, Bánát északi részén, Jugoszlávia, Magyarország és Románia hármashatár közvetlen közelében.
A 8 lakott településen 15900 lakos él, többnemzetiségû összetételben. A község területének kedvezõ földrajzi helyzete van, mert az ország többi részével közúti és vasúti közlekedéssel és a Tisza folyó hajózhatóságával össze van kapcsolva.
Csóka gazdasága fõleg mezõgazdasági jellegû. A klasszikus földmûvelési kultúrák mellett termelünk gyógy-, fûszer- és aromás növényeket, különféle balzsamokat és teákat. A többévtizedes tradícióval és a messze földön híres boraival, a borpince ma is dicsekedhet minõségi és európai szintû termékeivel, melyeket a 121 ha területérõl állít elõ. A Húsgyár, amely a község fejlõdésének hordozója volt, sajnos csõd alatt van, de reméljük, hamarosan felépül és megerõsödik. A Csóka dohányipar a dohány fermentációjával foglalkozik, és üzemrészlegei vannak a dohány feldolgozására, évi szinten 3000 tonnáig. A csókai Rad Építõipari Vállalat tevékenysége a magas, mélyépítészet, összetételében mûködik a téglagyár, amely különféle, standard minõségû téglákat állít elõ.
CORMEILLES
Cormeilles Franciaország észak-nyugati részén Felsõ-Normandiában található kisváros, mely egy 11 településből álló (4200 főt számláló) járás központja. Ruen és Párizs között helyezkedik el, nem messze az Atlanti Óceán partjától.
Az időjárás ott igen változékony és szeles az óceáni áramlatok következtében. A térség vidéki struktúrával, településszerkezettel rendelkezik. A megélhetést elsõsorban a mezőgazdaság biztosítja számukra. Legismertebb termékeik a helyben termelt alma (Calvados) és tej (különféle sajtok) feldolgozásával készülnek.
A Decstől 1700 km-re fekvõ Cormeilles-el a kapcsolatunk 2000-ben kezdődött egy decsi család baráti kapcsolata révén. Ettől kezdve felgyorsultak az események, mivel nagyon jó barátság és nagyon bíztató személyes kapcsolatok alakultak ki, a két település lakosai között. Folyamatosan szélesedik azoknak a köre, akik részt vesznek a kapcsolatok alakításában.
Nagyon bíztató, hogy a kezdeti kölcsönös kulturális bemutatkozásokon túl mára több területen tapasztalatcserék is mûködnek a két település között (pl: oktatási vagy Európai Uniós kérdésekben).
CSONKAPAPI
A jelenleg 1900 lelket számláló település 22 kilométerre délnyugati irányban fekszik Beregszásztól, 4 kilométerre a Zápszonyban található vasútállomástól.
Az Árpád-kori település a kezdeti időkben valószínûleg királyi birtok volt, utóbb az Aba nemzetség kezére került. A község voltaképpen két településből alakult: Csonkásból és Papiból. Csonkás ugyanis elpusztult, lakossága Papiba menekült, mivel az fallal megerősített helység volt. A települést egy darabig Haraszti Erasmus katolikus pap birtokolta, majd a XIV. században a Kerecsényi családé lett. Az 1567-i adóösszeírási lajstrom szerint a falu több házát német katonák pusztították el. A falut ma is szinte teljes egészében reformátusok lakják. A református templom Anyakönyve 1769-ben kezdődik. Iskolatanítót 1659 óta tart a község.
Az Ukrajnában zajló földreform eredményeként a helyi mezőgazdasági nagyüzemben tevékenykedő dolgozók és a kolhoznyugdíjasok a felosztott közösből átlagosan másfél hektárnyi földet kaptak. Ez teremtette meg a mai egyéni gazdaságok (számuk jelenleg ezer) alapját. A föld- és vagyonrész tulajdonosok egy jelentõs hányada szántóját és vagyonát bérbe adta. Ezeket a termelési eszközöket használja a község területén mûködõ két mezőgazdasági társulás, illetve egy nagyobb méretű farmergazdaság. A helybeli földművesek szemes terményt, burgonyát, zöldségfélét, újabban napraforgót termesztenek. Sokan foglalkoznak hízó, illetve tejelő jószág tartásával.
A helyi általános iskolában jelenleg 116 gyerek tanul. A több mint százéves óvodaépületet nemrég holland segítséggel sikerült teljesen felújítani. A községben és a hozzá tartozó 180 lelket számláló Kispapiban felcserközpont mûködik. Postája helyben van. A helybélieknek tágas kultúrházuk van, ám fûtés hiányában a hidegebb hónapokban kihasználatlanul áll. Mindazonáltal mûvelõdési élete élénk: tánckör, citera-együttes, színjátszókör mûködik. A településen több hangulatos kávézó várja a vendégeket. Papi évek óta ápol testvérkapcsolatokat a magyarországi Decs nagyközséggel. A falunapokat itt általában pünkösdkor rendezik. Idén a negyedik nagyszabású népünnepélyre került sor.
Emlékhelyei, nevezetességei:
Mostani kőtemplomát – barokk és klasszicista stíluselemekkel – 1795-ben kezdték építeni és 1800. június 7-én szentelték fel. 1944 őszén a községbõl 120 férfit hurcoltak el a sztálinisták, közülük 47-en odahaltak. A faluközösség 1991 novemberében emlékmûvet állított az elhurcoltaknak.
A csehszlovák korszakban a községben – hisz itt húzódott a magyar – csehszlovák határ – határ menti erődítményt létesítettek finánc és csendőr laktanyával. A község szülötte Nagy Zoltán Mihály író, aki a Sátán fattya című regényében megrázó erővel mutatja be az 1944 vérzivataros novemberének eseményeit, maradandó emléket állít a lágerekbe elhurcolt férfiaknak és hozzátartozóiknak.
Itt született Veres Péter festőművész, akinek művei nemcsak Bereg-vidéken és Kárpátalján, hanem a régió határain túl is ismertek. Az alkotónak számos kiállítása volt már Magyarországon is.
Programajánló: www.zakarpattyatourism.info
VÉGVÁR
Végvár nagyközség a megye központjától, Temesvártól 39 km-re délkeletre található. Lakóinak száma 2735, ebből 1151 magyar.
Határai északról: Berény, Balázsfalva, Niczkyfalva; nyugaton: Doboz és Kádár; délen: Sipet; keleten: Cserna. Éghajlata, mint a Bánság minden községének kedvező, növényzete gazdag.
Mai nevét 100 éves fennállásának emlékére, 1894-ben Rittbergről Végvárra magyarosították. Román neve Tormac.
A község belterülete szabályos négyszöget képez, az utcák szélesek, a házak rendezettek. A község közepén egy kis parkocska található, amely 1894-ben közadakozás útján létesült, benne az első népünnepélyt 1900 júniusában tartották meg. A parkot a Kossuth-gyász alatt Kossuth-parknak nevezték el. A tanítás az egyházi épületben folyt. 1884-ben iskolát nyitottak, a mai épület 1911-ben épült. Ma az iskolában a tanítás két nyelven folyik.
Végvár nemcsak a kisrégió, de az egész megye magyar hagyományőrzésének fellegvára.