DECS NAGYKÖZSÉG
WEBOLDALA
A legelső sárközi lakodalom elődjét, a Sárközi Napokat 1966-ban Sárpilisen Bogár Pista bácsi rendezte. Az első lakodalmas pár Oláh Zsuzsa és Mózes János volt. Az 1970-ben Decsen tartott lakodalomban Lovas Erzsébet és Kurdi Pál őcsényi pár voltak a főszereplők.
Az 1970-es évektől már világméretű rendezvénnyé nőtte ki magát, az évente megrendezésre került Duna Menti Folklórfesztivál záró rendezvényeként, melyre több országból érkeztek zenészek, táncosok és érdeklődők is.
Alsónyéken, aztán Bátán került megrendezésre, ahol Sükösdi Zsuzsa és Kápolnás József voltak az ifjú pár.
1975-ben újra Decsen került sor e neves rendezvényre, akkor Géczy Blanka és Könczöl Pál volt a menyasszony és vőlegény.
Ezt követően Vida Erzsébet és Steiner János, szintén egy őcsényi pár kapta a felkérést a lakodalmas pár megszemélyesítésére.
1978-ban például 14 országból mintegy 20.000 ember vált részesévé a lakodalomnak, ahol Farkas Ági volt a menyasszony és Sörfőző József a vőlegény.
Az 1980-as évektől az vált szokássá, hogy az öt sárközi település felváltva rendezi meg az eseményt.
1984-ben az őcsényi menyasszony Deák Mónika a vőlegény pedig Ignácz István volt.
Egy nagyobb szünet következett a Sárközi Lakodalmak életében.
1998-ban A Népművészet Napja keretén belül újra éled a Sárközi Lakodalom népszokása, amikor Szalai Mónika és Galambos Csaba alkotják az ifjú párt, majd 1999-ben Őcsényben Bakó Lívia és Glöckner Gábor a főszereplő.
2000-ben igazi lakodalom részesei lehettünk, mert az akkori pár Récsey Dóra és Zrínyi Péter a Sárközi Lakodalom rendezvényén fogadtak egymásnak örök hűséget.
Ezt követően 2002-ben Decsen a Csillagrózsa néptáncegyüttes két táncosa Csoboz Judit és Áts András volt a menyasszony, vőlegény.
2005-ben ismét Őcsény adott otthont a rendezvénynek, ekkor az ifjú pár Steiner Ildikó és Cziráki Gábor voltak.
2006-ban a Sárpilisen rendezett lakodalomban Kecskeméti Eszter és Kovács István párosé volt a megtiszteltetés.
2009-ben már jubilált a rendezvény sorozat, mert ekkor a XX. Sárközi Lakodalom került megrendezésre Alsónyéken. Ott Hegedűs Hilda és Lovescher Attila volt a menyasszony, vőlegény.
2012-es évben újra Decsre került a rendezvény, ahol Nagy Eszter és Balogh Máté volt a főszereplő.
2015-ben Őcsény adott otthon a rendezvénynek, ahol a menyasszony és vőlegény Ignácz Bernadett és Jakab Tamás volt.
2017-ben Sárpilis volt a házigazdája a rendezvénynek, ahol Balogh Nóra és Tőkés László táncosoké a főszerep.
Ekkor megint egy kisebb szünet következett, míg 2023-ban Báta rendezte a következő Sárközi Lakodalmat Karádi Anita és Imrő Péter menyasszony és vőlegény részvételével.
A XXV. Sárközi Lakodalomnak Decs adott otthont. A nagyszabású népünnepélyen Galambos Kinga és Stan Krisztián a Csillagrózsa néptáncegyüttes táncosai voltak az ifjú pár.
Lakodalom előtti készületek (Készítő)
A régi idők lakodalma szerdai nappal kezdődött, tehát a készítőt már ezt megelőző vasárnap megkezdték és általában egy hétig tartott a lakodalom. Rokonok, barátok jártak a készítőbe, ahol süteményt sütöttek, tyúkot és sertést vágtak, tésztát gyúrtak stb. Az örömszülők természetesen a segítőket vendégül látták. A férfiak dolga, hogy összehordják a sátorfát. Pántlikás kocsikkal a falut járva gyűjtötték össze a padokat, asztalokat.
A vőfély, hívogatáskor soha el nem maradt mondata. „Kést, kanalat hozzanak, hogy éhen ne maradjanak.”
Miután a meghívásnál eldőlt, hogy kire számíthatnak a készítőbe (rokonok, barátok, szomszédok), a meghívottaknak illett elmenni, és részt venni az eseményen, mert a visszautasítás sértésnek számított. Hétfőn kora reggel a készítőbe érkezők a lakodalmas házhoz tojást, vajat, lisztet, tyúkot vittek, ezzel igyekeztek hozzájárulni a lakomához.
A készülődés mindkét háznál külön – külön zajlott le.
Leány- és legénybúcsú
Népviseleti bemutató
A gazdagabb családokban a lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak (6x egy évben). A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A nők öltözködésükkel próbálták meg bemutatni vagyonuk mértékét, ami leginkább a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött a díszítés. A selymet a Franciaországi Lyonból, míg a gyöngyöt és a pántlikát Csehországból hozatták. A fényes díszek voltak a jellemzőek: nyolcas perém, csipkeperém, léghímzés,(oblegáció), islang (flitter). Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára.
Drágább anyagra drágább dísz, kevésbé drágább anyagra, kevésbé értékes díszt tettek. Minden alkalomra más-más ruhát viseltek. A táncba ternót (piros, kék, zöld) vagy sodort selymet, a templomba bársonyvirágú vagy borotváltselymet, a hétköznapokon szövetszoknyát vagy sodrottselymet, a munkához karton vagy flakonszoknyát hordtak. A bőingekhez a bodorvásznat otthon szőtték.
Koronként és családi állapotonként más és más volt a viselet. A nők viseletéből könnyen kikövetkeztethető volt a lányok, asszonyok kora és családi állapota, hiszen ruházatuk mindent elárult. A legszínesebb ruhákat a fiatalok viselték, majd a kor előrehaladtával újabb és újabb színek maradtak el öltözékükből. A negyven éven túliak már a sötétzöld, bordó és barna színeket, míg az élet végéhez közeledők a tiszta feketét tartották illendőnek.
A főkötő a családi állapotot mutatta. A lányok az 1800-as években még tülökpártát viseltek, majd a három részes bársonnyal takarták el hajukat, az asszonyok pedig főkötőt hordtak.
A női fejviselet egy másik jellegzetes darabja a bíbor nevű kendő, melyet a menyecskék az első (egyetlen) gyermekük születéséig viselték a főkötőt lefedve, egy díszes tűvel megtűzve.
Menyasszonyiruha
A menyasszonyi viselet volt a leány ruhatárának legékesebb darabja. A lány már 14 éves korában elkezdte gyűjteni a „stafírungot”. Az öltözéken végig haladva első a slingelt ing, rajta peremes röpike (blúz), fekete nagy rostos keszkenő, annak a tetején cifra rostos bécsi rózsás vagy királyszélű selyem keszkenő (többszínű) a vállára terítve. Az alsóruházata csipkés szűkpöndőből, 2 vászonpöndőből, 6-8 slingelt rokolyából, a selyemszoknyából és a szíves-rostoskötőből állt. Az 1800-as években sötét falú borotvált selyem, cifra virágos, kétsorpántlikás volt a felsőszoknya. A lábán félregombos cipőt és kapcát hordott. A ruházatot számos díszes kiegészítő tette még látványosabbá. A menyasszony hajába háromszínű hátpántlikát kötnek.
A fejére homlokbársonyt és hármasbársonyt kap, közte mirtuszkoszorúval. A nyakán nyaksi gyöngy és nyakbodor van. A kezében rozmaringot és hímzett vagy bársonyvirágú jegykendőt tart.
Decsen a bekötött fejű menyasszony addig nem állt fel, míg vőlegénye a székkel együtt fel nem emelte. Innen is látszik, hogy a sárközi nép babonás volt és tiszteletben is tartotta ezeket a szokásokat, például régen az esküvő napján a menyasszony és a vőlegény csizmájába régi ezüstpénzt tettek, hogy rontásba lépve ne árthasson nekik. (A hangsúly itt nem az ezüstön van, hanem azon, hogy a pénzen Szűz Mária képe legyen található).
Templomba menet a menyasszonynak meg kellett számolnia a kéményeket. Azt tartották, hogy ahány kéményt számlált, annyi évig nem lesz gyermeke. Aki ezt elmulasztotta megtenni, a hiedelem szerint rengeteg gyermeket fog szülni. Mint tudjuk a Sárközben az „egyke” volt divatos, hiszen így nem kellett szétosztani a vagyont.
Menyasszony öltöztetés
Hagyományosan: mindig öltöztető asszonyok végezték és az idősebb nőrokonok. Nem az anya és nem az anyós! Az első szobába székre állították, és úgy öltöztették a menyasszonyt, aki ki sem ment a gangra csak a szobában várta a kikérést.
Ezt a vőfély tette meg, miután elbúcsúztatta a leányt szüleitől és a pajtásaitól.
Vőfély
Sárközi táncok
Százszoknyás karikázó:
Kifejezetten rendezvényi elem, melyet hagyományteremtő jelleggel hoztak létre. A Sárközi Lakodalom főnapján a menyasszony öltöztetés és kikérés után következik ez a látványos tánc.
Különlegessége, hogy valóban 100 szoknyát mozgat meg a hagyományos sárközi karikázó. Az öt sárközi település néptánc együtteseinek lány- és asszonytagjai adják közösen a tánc résztvevőit, mintegy jelképezve a Sárköz egységét, a települések összetartozását.
Újmenyecske tánca
Szakácstánc
Vacsora
A készítőben kerekkalács és baromfipörkölt vagy birkapörkölt volt. Hívógatókor elmondták, hogy kit mire hívnak. Például tyúkpucolásra, csipetkegyúrásra, edénymosogatásra.
Tyúkverő
Sárközt alkotó települések lakói kialakítottak egyedi jegyeket az alapvetően egységes sárközi viseleten belül. Jól felismerhető volt minden település leány viselete. Az Őcsényi lányok a Decseikkel szemben a bőinget és a röpikét kívül hordták és mivel ez kilátszott a szoknyából, az alját is csipkével díszítették. Az alsónyéki lányok a viseletüket egy díszes, szűk mellénnyel egészítették ki.